A lakások, gazdasági épületek biztonsága:

„Az én házam az én váram” – tartja a régi mondás. Mégis gyakran kevés figyelmet fordítunk arra, hogy a „vár” valóban megóvjon minket, vagyontárgyainkat. Egy-egy lakás, családi ház maga is sok esetben egy egész élet munkájának eredménye, nem is beszélve arról, mennyi értéket rejtenek.  A bútorok, a háztartási gépek, a személyes tárgyaink gyakran igen nehezen pótolhatók, ha bármilyen kár is ér bennünket. A lakást, családi házat, gazdasági épületet, mint vagyoni értéket fenyegető leggyakoribb veszélyek:
a tűz keletkezése,csőrepedésből,törésből származó vízelöntés,beázás,a vagyontárgyak megszerzésére irányuló – besurranásos vagy betöréses – lopás, vagy rablás.
Bűnmegelőzési szempontból ez utóbbiak vizsgálatával foglalkozunk. 

Védekezés a betöréses lopással szemben
A lakásba, épületbe történő illegális behatolás elleni védelem alapvető módszere az olyan műszaki jellemzőkkel rendelkező, a lakás, épület fizikai védelmét szolgáló berendezések, eszközök alkalmazása, amelyek megfelelő felszerelésük esetén, anyaguk szilárdságánál fogva képesek ellenállni az erőszakos behatásokkal szemben, jelentősen megnehezítik, vagy megakadályozzák az erőszakos felfeszítést, felnyitást, megbontást. Az épületek mechanikai védelmének legfontosabb eszközei különösen a nyílászárók (ajtók, ablakok),különböző zárak és lakatok,ajtó- és ablakrácsozatok,kerítések.

A nyílászárók védelme

A lakások, épületek betöréses lopás elleni védelme szempontjából elsősorban az alábbi nyílászárók megfelelő kialakítására és védelmére kell figyelmet fordítani:
a, külső bejárati ajtók, erkély- és teraszajtók,
b, földszinti ablakok,
c, külső padlásfeljárók és pincelejáratok, ablakok,
d, garázskapuk.
A külső bejárati ajtók kiválasztása, megfelelő kialakítása nem könnyű feladat. Sok esetben a megfelelő minőségű és ellenálló képességű ajtók beszerzésének azok ára szab gátat. Jó azonban tudnunk, hogy az üvegajtók, vagy a fa keretre szerelt lapokból kialakított üreges szerkezetű bejárati ajtók nem elég biztonságosak. Ajánlott, hogy a külső ajtók legalább tömör fából, vagy rétegelt falemezből készüljenek, legkevesebb 40-50 milliméter vastagságban. Az ajtókeret anyaga szintén tömör vagy rétegelt fa, vagy fém legyen.
A bejárati ajtókat a betörés mellett a sarokpántból kiemelés ellen is védeni kell. Ma már az üzletekben kaphatók olyan zárszerkezetek is, amelyek az ajtó becsukódásakor azt automatikusan reteszelik legalább három, vagy több ponton, így annak kiemelése nem lehetséges. Természetesen a kiemelés elleni biztosításhoz a viszonylag drága speciális szerkezet helyett alkalmazható a sarokpántok fölé behajtott facsavar, vagy fém tipli is. 
Ott, ahol elkerülhetetlen az üvegezett vagy üvegajtó alkalmazása, ott szükséges az edzett biztonsági vagy drótfonattal készült üveg beszerelése. Kényes pont az üvegezett terasz- vagy erkélyajtók védelme, hiszen itt elsősorban esztétikai okok miatt sokan kerülik a megfelelő védelmi kialakításokat. Mégis, ahol azok a földszintre vagy a közvetlenül a kertre nyílnak, ott a védelmet legalább a bejárati ajtónak megfelelő szintűre kell kialakítani. 
Lakáson csúnya, de rendkívül hasznos lehet a külső rácsajtó felszerelése. Különösen a nagy lakótelepeken kedvelik, sőt egyes soklakásos társasházakban folyosó szakaszokat is lezárnak rácsajtók segítségével. Ez utóbbi megoldást nem támogathatjuk, hiszen a behatolás megnehezítése mellett baj – például tűz – esetén gyakorlatilag kizárja a menekülés és a gyors mentés lehetőségét. Amennyiben rácsajtó felszerelése mellett döntünk, vegyük figyelembe, hogy annak fém tokszerkezetét az eredeti bejárati ajtó tokjától függetlenül kell lehetőleg falazó körmökkel a falba beépíteni. A rácsajtót ugyancsak védeni kell a kiemelés ellen. Zárására ne lakatot, hanem biztonsági zárat alkalmazzunk.
Az ablakok kevés biztonságot nyújtanak, függetlenül attól, hogy a betörök legnagyobb része vonakodik az ablaküveg betörésétől. Különösen azokat az ablakokat kell védenünk, amelyek párkánya az utca vagy kert szintjétől mérve 3 méternél alacsonyabban helyezkedik el. Ugyanígy kell figyelembe vennünk azokat az ablakokat is, amelyek például a bérházak emeleti függőfolyosóira nyílnak, amelyeken bárki szabadon és feltűnés nélkül közlekedhet. A legegyszerűbb megoldás az ablakszárnyak csapolással, vagy ékeléssel történő rögzítése, a biztonsági üveg, esetleg fólia vagy védőrács alkalmazása. A biztonsági fóliák lakossági alkalmazása esetén a fóliát minimálisan 4 mm vastagságú üveglapra kell felhelyezni. Üzletek, más gazdasági létesítmények esetén a fóliázott üveglap minimális vastagsága 6 mm legyen. Legalább ugyanilyen vastagságú üveglapot válasszunk azokra az ablakokra, amelyeket további mechanikai védelemmel nem tervezünk ellátni.
Növeli az ablak védőképességét a leeresztett fa- vagy fém redőny, a bezárt külső vagy belső spaletta. Amennyiben hosszabb ideig vagyunk távol, különösen a zártkerti ingatlanok vagy gazdasági épületek ablakainak védelmét hatékonyan tudja szolgálni a két ablakszárny közé behelyezett és kitámasztott, megfelelő méretű fa- vagy fémlemez.
Behatolás szempontjából a betörők közkedvelt célpontjai a külső padlásfeljárók, pincelejárók és a pinceablakok. Ezek védelmére sok esetben igen kevés figyelmet fordítunk, holott innen kiindulva lehet lakásunk, épületünk a legsebezhetőbb. A sok esetben csak riglivel, esetleg egy kisebb lakattal lezárt padlásajtón keresztül a padlásra bejutva a betörő már védve van attól, hogy kívülről észreveszik, zavartalanul képes akár a födémet is megbontva behatolni a lakótérbe. A bejutás megkönnyítésére ne hagyjunk létrát a falhoz támasztva, vagy rögzítetlenül, könnyen hozzáférhető módon a szabadban.
A pince vagy alagsori ablakokat inkább az épületek oldalsó, vagy hátsó részein helyezik el, amelyet még fák, bokrok is takarhatnak. Biztonságunk érdekében jó, ha ezek az ablakok fém kivitelűek, legalább drótbetétes üvegezésűek, vagy biztonsági ráccsal ellátottak. Ott, ahol az lehetséges, a ritkán használt ablakok szilárd rögzítéséről is lehet gondoskodni.
Különösen az autó tolvajokat, de a lakásbetörőket is vonzzák az önműködő garázskapuk. Természetesen rendkívül kényelmes, ha induláskor vagy hazaérkezéskor nem kell kiszállnunk az autónkból, de vegyük számításba, hogy a távirányítású eszközök kódjai megfelelő berendezésekkel bemérhetők. Ennek ismeretében az elkövetők előtt máris szabad az út. Ha pedig a garázskapu illetéktelenül nyitható, nemcsak autónk kerülhet veszélybe, hanem a belső – sok esetben nyitva hagyott – lépcsőfeljárón keresztül az egész házba bejuthatnak. Ne feledkezzünk meg tehát arról, hogy a garázsból a lakásba nyíló ajtót ugyanúgy alakítsuk ki, mintha külső bejárati ajtó volna. Ha hosszabb időre eltávozunk, a garázsnyitó berendezést áramtalanítsuk, iktassuk ki a használatból és gondoskodjunk a kapu megfelelő mechanikai zárásáról.
Zárak, zárszerkezetek
A nyílászárókra szerelt zárszerkezet lehet lamellás rendszerű, egy oldalon vagy két oldalon fogazott kulccsal. E zárszerkezeteknek biztonságértéke csak akkor van, ha legalább hat lamella biztosítja a zárreteszvas mozgatását, a variációszám pedig legalább 10 000. A biztonság növelése érdekében célszerű, ha a lamellák úgynevezett „farkasfogazással” ellátottak.
A zárszerkezetek reteszvasának visszatolás elleni védelemmel kell rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy a zárásirányra merőlegesen ható 350 kN nagyságú erő hatására a zárreteszvas nem lehet visszatolható.
A hevederzár keresztpántok vízszintes vagy függőleges irányban kétpontos kiegészítő zárást biztosítanak. A hevederzáraknak a következő feltételeknek megfelelniük:
A reteszvasak keresztmetszetének erősebbnek, vagy legalább egyenszilárdságúnak kell lenni a biztonsági záraknál elfogadottnak.
A reteszvasaknak a fogadó elemekbe minimálisan 20 mm mélységben kell reteszelni.
A reteszvas fogadó elemeket a falazathoz kell rögzíteni legalább kettő M 6x80-as csavarral fémdübelbe, vagy ezzel egyenszilárdságú más felerősítéssel, bevéséssel.
A reteszvas fogadó elemeknek zártaknak, vagy oldalirányban merevítettnek kell lenni, hogy ellenálljanak az ajtólapot ért támadás esetén 350 kN dinamikus erőnek.
A zárszerkezetet a működtető zárbetét beütése elleni védelemmel kell ellátni.
A hengerzárbetétet kívülről nem szerelhető letörés elleni védelemmel kell ellátni.
A zárreteszvasaknak visszatolás elleni védelemmel kell rendelkezniük, minimálisan 350 kN merőleges nyomóerővel szemben.
A hevederzár keresztpánt szerelt állapotban merevségének olyan mértékűnek kell lenni, hogy a tengelyére merőlegesen az ajtólapra kifejtett 350 kN erőhatás ne okozzon olyan mértékű deformációt, amely a zárás megszüntetését eredményezi.
A zárszerkezetek működtetésére minimálisan 5 csapos hengerzárbetét, illetve 6 rotoros mágneszárbetét fogadható el, amelyek variációszáma a 10 000-t meghaladja, letapogatásos nyitás elleni védelemmel rendelkezik, maghúzással legalább 3 percig nem nyitható.
A hagyományos vagy MABISZ minősítéssel nem rendelkező lakatok biztonsági zárként nem fogadhatók el. 

A biztonsági rácsok

A nyílászárók teljes felületét - abban az esetben, ha valamely segédeszköz felhasználása nélkül a járószinttől 3 méternél alacsonyabban helyezkednek el – célszerű minimum 100x300 mm kiosztású, 12 mm átmérőjű köracél anyagból készült – vagy ezzel egyenszilárdságú – kívülről nem szerelhető más műszaki megoldású rácsozattal ellátni. A rácsszerkezet helyettesíthető a MABISZ által minősített, rács kiváltására alkalmasnak elismert más szerkezettel is, mint például: a minősített behatolás-késleltető, áttörés-biztos üveg (minimálisan B1 minősítéssel), vagy minősített, belső leereszthető, zárható, ráccsal és elektronikai jelzőrendszerrel.
Egyes biztosítótársaságok egyedi kockázatvállalással az A1 minősítésű dobásálló üvegeket, illetve a minősített biztonsági fóliákat elektronikai jelzőrendszer működtetésével elfogadhatják a rács kiváltására alkalmas védelmi eszköznek, amennyiben az üveg támadása esetén riasztójelzés keletkezik. Az elektronikai jelzőrendszer telepítésénél előírhatják azonban a felügyeleti rendszerbe történő bekötést is. Fontos tudni, hogy a biztonsági üveg-fóliák önállóan rács kiváltására nem alkalmasak. Mobil rácsok esetén a rögzítést az ajtókra meghatározottaknak megfelelő zárszerkezettel kell ellátni. A rácsok sínszerkezetből való kitépésének lehetőségét kívülről csak roncsolással megvalósítható megoldással kell biztosítani. A legördülő „detektívrácsok” feltolás elleni védelmét áttételes mozgatószerkezettel, vagy más megoldással kell biztosítani.
A rácsokat a falazathoz 300 mm-enként (de legkevesebb 4 darab), a rács keresztmetszeténél nem kisebb keresztmetszetű (falazó) körömmel kell rögzíteni. A minimális beépítési (rögzítési) mélység 150 mm a 38 cm-es hagyományos tömör téglafal esetén.

A kerítések, kertkapuk 

Azt, hogy ki milyen kerítést, kaput épít, nagyon sok körülmény határozza meg. Sok esetben elsődlegesek az esztétikai szempontok, de településrendezési szabályok is korlátot szabhatnak egyes megoldások alkalmazásával szemben. Ott azonban, ahol a védelmi funkciót tartjuk elsődlegesnek, alapvető feltételként vegyük figyelembe, hogy: a kerítés – készüljön az bármilyen anyagból – magassága 1,8 méternél alacsonyabb ne legyen, a kerítésmezők, az oszlopok, kialakítása olyan legyen, hogy az ne szolgáljon mintegy „létraként” a behatoló számára.
Célszerű a kerítés fölé további behatolást gátló eszközöket – pl. legalább háromsoros szögesdrót – elhelyezni. A kapu anyagában, kivitelében soha ne legyen gyengébb a kerítésnél.